sikerült!
sikerült megvennem a régen dédelgetett vágyam, álmom tárgyát (nem, nem trágyát! tudom annak olvastad! :) )
sok-sok lemondás, nélkülözés kellett hozzá mire kezembe kaparintottam.
de legfőképp kitartás.
kőkemény konok kitartás a kitűzött cél érdekében.
a megalkuvást nem ismerő célratörés.
ezerszer jött a púpos, csonka szarvú ördög, súgott bűzös lehelettel: - ne akard, ne vágyj rá! átok lesz az nem más! jer inkább vélem, add kezedet kezembe, s elvezetlek oda ahová mindig is álmodtad elgyötört testedet, oda ahol majd megmutatom neked, mi az áldás és mi az átok... mire vágyhatsz, s mire ne vágyj soha... ( áááá... tudnám még ragozni, de ez már így is annyira szar meg gagyi, meg unalmas, hogy nincs kedvem folytatni. most hát hagyjuk ennyibe (talán azért, hogy később lehessen mibe belekapaszkodni? (a szerk.) )
lényeg a lényeg, jön rajta a paxtévé, meg a kartonnetvork, igaz kicsit szemcsésen, meg a hang is akadozik néha, de nekem ez a menny meg a föld, és e kettőnek buja keveredése... az álom nélküli valóság, a minden, a semmi a... a... a...